Avagy a három legzseniálisabb kalandjáték (szerintünk):

1. Grim Fandango:

A Lucasarts a '90-es években élte a fénykorát, legalábbis kalandjátékok tekintetében. 1998-ban ajándékozták meg a világot ezzel a varázslatos játékkal, mely messzemenőkig kimeríti a zsenialitás fogalmát, valamint kissé érdekes szemszögből mutatja be a túlvilági életet.
A sztori egy Manuel Calacera nevű (halott) utazási ügynökről szól, aki mindenképpen ki akar jutni a Holtak Földjéről, de ezt csak úgy tehetné meg, ha minél több jegyet adna el a Kilencedik Túlvilágba, azaz a Paradicsomba vezető vonatra. Azonban ez csak azon holtak kiváltsága, akik életükben sok jót cselekdtek, de Manny kliensei jobbára csak az aljanépből származnak. Miután megelégeli, és elcsal egy ügyfelet a kollégájától, szó szerint elszabadul a Pokol. Manny hosszú, kalandos útra kényszerül, melynek során idiótábbnál idiótább holtakkal és démonokkal találkozik, és elképesztően bizarr szituációkba kerül.
A játék legnagyobb érdeme egyértelműen a történet, ami annyira részletgazdag és ötletes, hogy csoda, hogy eddig nerm készült belőle filmes feldolgozás. Minden karakter saját egyéniség, a fontos szereplőktől kezdve egész a legapróbb beugrókig. A hangulat lenyűgöző, egy vígjátékba oltott gengszterfilm atmoszféráját idézi, tele meglepő fordulatokkal, vicces beszólásokkal és igazi noir-os figurákkal.
Ami miatt azonban mégsem hibátlan: Az irányítás néhol kicsit nehézkes, a fejtörők pedig néhány helyen iszonytatóan nehezek. Ez egy kalandjátéknál könnyen hátulütővé válhat, és sajnos itt is ez történt.

2.  The Neverhood:

A játéktörténelem egyik legkülönösebb játéka. Ezt annak köszönheti, hogy a lelkes készítők az egész játékot (értsd: az égvilágon mindent, amit csak látni lehet), gyurmából (!!!) készítettek, és egy speciális, stop-motion nevű technikával mozgatták meg. Ennek köszönhetően a látvány szavakkal körülírhatatlan. Látni kell, hogy elhidd!
Sztori tulajdonképen nincs, legalábbis a hatalmas, nagyon kimódolt és részletes háttértörténetet leszámítva (melyet egy baromi hosszú falra véstek...nem hiszem, hogy van olyan élő ember, akinek volt türelme végigolvasni) nem sok minden derül ki a történet helyszínéül szolgáló apró, szürreális világról. Egy Klayman nevű, nagyon aranyos figura útját követjük végig, akinek szent küldetése, hogy kiszabadítsa a rabságba taszított uralkodót, Hoborgot.
A játék humora fantasztikus, sok helyen szabályosan könnyesre röhöghetjük magunkat. A "rákos" átvezető animáció annyira jó, hogy nem lehet elégszer megnézni. Ebben a világban bármi megtörténhet, és hál' Istennek meg is történik. A zenéről pedig legyen elég annyi, hogy megjelent külön Cd-n, ami anno nagyon ritka dolog volt, emellett hatalmas sikert aratott, és vagy félszáz díjat nyert. Ugyanez a játékról nem mondható el, hiszen a nagyközönséget hidegen hagyta a maga korában, és csak sokkal később vált klasszikussá.
Ami miatt azonban mégsem hibátlan:  Akárcsak a G.Fandango-ban, itt is borzasztóan nehezek a feladványok, emellett a játék fájdalmasan rövid, és épp emiatt nem lehet sokszor végigjátszani.

Nem találtunk jó trailert, ezért legyen elég ez a kis bejátszás a játéból ( elég lesz  :-)   ):

3. Fahrenheit:

Na igen, ez már erősebb darab. Itt már nem a humor és a jópofa stílus a legfőbb összetevő, hanem a félelem, a kétségbeesés, a bizonytalanság és a káosz. Igazi pszicho-thriller ez a játék, a legkegyetlenebb, csontig ható fajtából.
Amolyan in medias res-kezdést kapunk: Lucas Kane, egy átlagos kisember valami megmagyarázhatatlan hatalom uralma alatt, öntudatán kívül elkövet egy brutális gyilkosságot. A történet az ő menekülését és nyomozását, valamint az őt üldöző két nyomozó, Tyler Miles és Carla Valenti útját követi nyomon, párhuzamos szerkesztésben, így mindhárom karaktert irányíthatjuk, és mi alakíthatjuk a történet folyását, így a háromféle befejezés közül is a mi döntéseink alapján alakul ki a finálé.
Kétségtelenül ez a legélvezetesebb pontja a Fahrenheit-nek. A párbeszédeket szinte mindig mi irányítjuk, a nyomozást tulajdonképpen mi végezzük, ráadásul magát a cselekményt is manipulálhatjuk, mivel bizonyos időközönként eldönthetjük, kinek a történetszálán folytatjuk a játékot.
A menüben egy "New Movie" feliratra kattintva kezdhetünk, mely előrevetíti a játék filmes stílusát. Valóban eddig még nem látott megoldásokat folgoztak ki a készítők, melyek rendkívül dinamikusak és ötletesek, elég csak az akciójelenetekre (melyek szemképréztatóak és tömegével jönnek), vagy a zseniálisan kitalált gyakorló részre gondolni. Fejtörővel alig találkozunk, így a lendület és a feszültség egy percig sem lankad.
A hangulat azonban mindent ver. Annyira nyomasztó és depresszív, hogy az elképzelhetetlen. Minden jelenet zord, hideg és szomorú. Mindezt tetézi a félelmetesen megkomponált aláfestő zene, melyet garantáltan nem fogunk elfelejteni.
Ami miatt azonban mégsem hibátlan: A sztori a végére kisiklik, és ez kicsit ront az összképen, emellett hiába tűnik szabadnak a történetvezetés, a fontos momentumokon nem változtathatunk.

Aki teheti, próbálja ki ezeket a játékokat, mert garantáltan felejthetetlen élményt nyújtanak!