Nem is olyan régen felraktunk egy cikket a blogra, melyben a szerintünk legvárósabb filmekről írtunk pár sort. Azóta  majdnem mindet sikerült megnéznünk, és most pár rövid kritikával beszámolunk róluk.

9:
Hatalmas csalódás! Csak azért nem az év legnagyobb csalódása, mert nálunk nem mutatták be idén :-)
A története olyan összecsapott, sekélyes és gyökér, hogy a Spirit elbújhat mellette, a dialógusok katasztrófálisak, és az egész cselekmény óvodás szintű, és kidolgozatlan, akár a karakterek. Szóval filmként egyszerűen értékelhetetlen, a látvány azonban némiképp javít a helyzeten. Nem elég, hogy szenzációs, veszettül hangulatos is (nem ismerős valahonnan?).
Emellett rengeteg a kreatív ötlet a filmben, főleg a gonosz robotok kinézetét és tulajdonságait illetően, illetve a harcok is brutálisak. Ezeknél a részeknél nagyon érződik Tim Burton bábáskodása, de ennyire rossz történet mellett ez nagyon kevés. Kár érte.

Ninja Assassin:
Nem láttuk sajnos, de az előzetes kritikák és fogadtatások alapján egy korrekt, de felejtős filmnek tűnik. Hatalmasat bukott, és mint kiderült, Wachowskyéknak az égvilágon semmi közük nem volt hozzá (nem tom, honnan szophattuk ezt az infót). Amint megjelenik nálunk, biztosan pótoljuk.

Gamer - Játék a végsőkig:
Nem tom, miért nem volt elég a "Gamer" cím a magyaroknak, de tökmindegy. Brian Taylor és Mark Neveldine a mi szemünkben nem egyszerű filmrendezőknek számítanak, hiszen ők alkották meg a Crank szériát, ami mai napig a kedvencünk. A Gamer sose lesz favorit, hiszen nyomokban is alig kapunk valamit a Crank sajátosan zseniális stílusából (a filmvégi elvont táncjelenetet leszámítva), viszont egyszeri megnézésnek nagyon jó szórakozás. Az akciók kicsit túl lettek vágva, és a történetbe is sikerült beékelni egy tucat buktatót, de a remek vizuális hangulat annyira a toppon van, hogy az embert másfél órára tökéletesen kikapcsolja.

Ponyo:
Myazaki filmje sajnos még mindig várat magára, de már elég sok helyről lehet hallani a visszajelzéseket, amelyek többsége szerényen ki merte jelenteni, hogy ez a film Myazaki eddigi legnagyszerűbb mesterműve. Azért ez nem kis szó! Várjuk!

District 9:
Ez az a film, amiről regényt tudnánk írni, és még azzal sem lehetne kifejezni bámulatos zsenialitását. A District 9 nem egy film, hanem egy másfél órás csoda! Ehhez fogható alkotást még nem láttunk, az idegeink még soha nem feszültek ennyire, a hátunk még soha nem borsódzott ennyire, a körmeinket még nem rágtuk szét ennyire, és soha ezelőtt nem döbbentett le film annyira, mint a District 9. Ez a film örökre és kitörölhetetlenül beleírta magát a történelembe, és az emlékezetünkbe. Vitathatatlanul az utóbbi öt-hat év legerőteljesebb és legmegdöbbentőbb mesterműve!

Zombieland:
"Úristen! Hiszen te Bill Murray vagy! Biztos sokan mondták már neked... mondjuk mostanában annyira nem, de ÉN VAGYOK A LEGNAGYOBB RAJONGÓD!!!" Azóta nézem a filmjeidet, hogy rászoktam a recskázásra... ööö... a kettő nem függ össze..."

Ez a film nagyon kellett. Ideje volt már, hogy zombi témában Amerika is színvonalas, egyszerre szórakoztató és valódi üzenetet hordozó komédiát készítsen. A Zombieland megkapó és bájos stílusban mesél az összetartozás, a család, a barátság, a szeretet fontosságáról, miközben folyamatos agyatlan hentelés folyik a vásznon, elképesztően elborult poénokkal és jelenetekkel. Bill Murray frenetikus, Jesse Eisenberg egyre meggyőzőbb, Emma Stone dögös, Abigail Breslin pedig jó, hogy van... ja, és Woody Harrelson egy kib*szott állat!!!
Mindenkinek kötelező darab!

Hasonmás:
Nem sikerülhet minden olyan jól, mint a District 9, vagy a Zombieland, még ha az alapötlete meg is van hozzá. A Hasonmás egy remekül induló, de iszonyatosan rövid játékidejének hála (kevesebb, mint másfél óra) összecsapottan és sablonosan befejeződő mellényúlás. Vannak benne ütős ötletek és nagyszerű jelenetek, Willis most is nagyon kúl (persze csak amikor a saját testében van, mert szurrogátumként rossz ránézni), de összességében ez is csak egy újabb kihagyott ziccer Hollywood-tól. Nagyon kár érte!

Avatar:
Viszonylag friss az élmény, de azért nem felhőtlen. A látványról nincs mit írni... egyszerűen annyira magasra tette Cameron a lécet, annyira tökéletes, annyira gyönyörű, amit alkotott, hogy szavakkal nem lehet kifejezni. A legfenköltebb jelző is csak egyszerű jelző maradna, erre tényleg nincsenek szavak.
Viszont a történet... hát az már neccesebb. Semmi gond nincs vele, hiszen negyed óra után beszippantja a nézőt, hogy két és fél óráig nem szabadul. A varászlat, a báj megvan, és a nagybetűs MESE kel életre a vásznon, ami annyira jól működik, hogy az ember sajnálja, hogy egyszer vége lesz. Viszont! Az égvilágon semmi kreativitás, semmi eredeti ötlet, semmi belefektetett erőlködés nem látszik. Az Avatar-t majdnem 15 éve (!!!) kezdték el írni, ne mondják már, hogy ennyi idő alatt nem lehetett volna valami eredetiséget belecsempészni! Emellett vannak rendkívül hülye dramaturgiai megoldások, melyek szintén a forgatókönyv gyengeségéről tanúskodnak, illetve a színészek is hagynak kívánnivalót maguk után (Zoe Saldana-t kivéve!).
De összességében az Avatar így is az év egyik kiemelkedő darabja. Ha vannak is negatívumai, a látvány és a hangulat olyan szinten elvarázsolja az embert, hogy azonnal elfelejti őket.