Nézzük akkor, hogy mik voltak azok a filmek, amiknek a legjobban, és amiknek a legkevésbé örültünk tavaly! Fontos, hogy a lista a 2014-ben Magyarországon moziban, vagy dvd-n bemutatott filmekből áll, tehát előfordulnak benne olyanok, amik hivatalosan 2013-asok (illetve van egy bizonyos, ami 2012-es, de erre külön kitérek majd). A legutóbbi Filmbarátokban már kaphattatok némi ízelítőt a listákból, azóta annyi változás történt, hogy az ott említett Én, Frankeinstein mégsem került be a legrosszabb top 10-be. Na nem mintha nem érdemelné meg, de egy másik film is erősen szorongatta, és végülis a rövid játékidő miatt utólag engedékeny voltam. Attól függetlenül még rossz film, de legalább nem kínoz sokáig.
Az évzáró második fele (a jelenetekkel, alakításokkal, beszólásokkal, satöbbivel) is hamarosan kikerül!
A legjobbak:
10. Holtodiglan
David Fincher végre, annyi év és annyi közepes, vagy simán csak jó film után csinált egy David Fincher-filmet! Egy olyat, ami nem csak a 2002-es Pánikszoba óta halódó tüzet hozta vissza, de ami a teljes életművét tekintve ott van a legjobb filmjei között. Ben Affleck nyomozása a felesége után annyi fordulatot, meglepetést és whatthefuck-pillanatot tartogatott, hogy tényleg csak kapkodtuk a fejünket. Nagyon régen volt hogy egy történet ennyire kiszámíthatatlan volt, ennyire lekötött volna, és ennyire akartam volna még tovább nézni annak ellenére, hogy két és fél óráig tart! Finchernél a Hetedik és a Harcosok klubja mellett természetesen csak a harmadik helyért folyhat harc, de azt szerintem a Holtodiglan gond nélkül megszerezte.
9. Lego-Movie
Most erről mit mondjak? Aki ezt még mindig nem látta, az tényleg hülye – bocs, de ez az igazság -, aki meg látta, és nem szerette, annak nem volt gyerekkora. Kortalan animációs mestermű lehengerlő mennyiségű poénnal, akkora kameókkal, hogy a south park szégyenében elkulloghat, a film-, vidójáték és képregénytörténelem legjobb Batman-ével és olyan animációs technikával, ami sikeresen köti össze a stop motiont a digitális technikával. Kivéve, amikor akciójelenetek vannak, azok szerintem átláthatatlanok, ezért van „csak” a 9. helyen, de ennek ellenére egy abszolút kultfilmről beszélünk, ami simán az év szórakozása gyereknek és felnőttnek egyaránt.
8. A Grand Budapest Hotel
Nem vagyok nagy Wes Anderson rajongó, de ezt a filmet a szívembe zártam. A furcsán abszurd, fenségesen színes világát, elmebeteg, de szerethető és emlékezetes karaktereit, Ralph Fiennes jutalomjátékát, a valóságtól csak éppen egy picit elrugaszkodott szituációit, a 4:3-as képarányt, és mindenekelőtt azt a mérnöki pontosságot, ahogy a poénjaival bánik. Nincs szájbarágás, nincs erőltetés, nincs ugyanazt hatszor megismétlés, hogy biztosan mindenkinek leessen. Fetrengve röhögés sincs, de ehhez a filmhez nem is az passzol, hanem inkább a végig vigyorgás. Az viszont van!
7. Sráckor
Egy film, aminek már az elkészülte is legendás, és már azelőtt kultfilm lett, hogy bárki látta volna. FreddyD-vel sokat vitatkoztunk erről a filmről a filmbarátok podcastben, és őszintén szólva, az érvei teljesen jogosak voltak. A film tényleg nem olyan életszagú, mint az ember várná, a főszereplő tényleg kiismerhetetlen, a cselekményt pedig tényleg láthatóan nem az élet írta, hanem néhány alkotó, akik hiteles sztorikat akartak újra előadni. Ezzel mind egyetértek, de ez akkor is rohadt jó film! Akkora íve van, olyan jól megírt dialógusai és annyira jó színészei, hogy a 3 órás hossz meg se érződik. Az epizódok lehet, hogy nem mindig életszerűek, de érdekesek, jó őket nézni és kiválóan vannak összefűzve. Richard Linklater rendező szeret kísérletezni, és nem mindig találja telibe a céltáblát, de a Sráckorral most simán kifingta a passzát szelet!
6. The Rover
Lassú, hosszú, nehéz és rendkívül nyomasztó ausztrál film, amit a hasonlóan magas színvonalú Animal Kingdom rendezőjének köszönhetünk (David Mitchod-nak hívják, és mostantól mind figyeljünk oda rá!) Egy poszt-apokaliptikus világban Guy Pearce-től ellopják a kocsiját, aki összeszedi a tolvajok főnökének kicsit ütődött kisöccsét, és a visszaszerzéséért olyan mészárlást rendez, ami még egy ilyen világban is kegyetlen. A szégyenletes magyar címmel bíró The Rover nem csak atmoszférateremtésben kiváló, hanem színészvezetésben is. Nem elég, hogy képes volt Guy Pearce-ből kihozni a pszichopata állatot, de bebizonyította, hogy Robert Pattinson színész. Nem is akármilyen. Ha másért nem is, hát miatta mindenkinek ajánlatos megnézni a filmet, mert amit ez a nyálasképű ex-csillámvámpír alakít benne, az viccen kívül parádés. Nem mondom, hogy orbitálisan nagy teljesítmény vagy ilyesmi, de hogy minden arcrezdülését öröm nézni, az biztos!
Na és persze a befejezés! A-TYA-ÚR-ISTEN!!!
5. A holnap határa
Erről is már mindenki elmondott mindent, úgyhogy sok újat én se tudok: továbbra is a legjobb tisztán-látványfilm évek óta, pedig csupán annyi volt a tarsolyában, hogy jó érzékkel adaptált egy érdekes történettel bíró regényt, amin aztán pont annyit változtatott, hogy befogadhatóbb és pörgősebb legyen, de azért a könyv rajongói is jó szájízzel jöjjenek ki a filmről. A vissza-visszatekerődő idő ötletét már sokan kihasználták, de talán ennyire ötletesen és szórakoztatóan még soha nem sikerült (igen, tudom hogy Idétlen időkig, de akkor se!) a látványvilág erős, az akció odabasz, az ismétlődő csatát sikerült olyan lendülettel megalkotni, hogy egy pillanatig sem válik unalmassá a darálás, és bár a film végét elrontották, a kiváló főszereplőpáros, Emily Blunt és Tom Cruise közti kémia mindenért kárpótolt.
4. Az első igazi nyár
Igen, ez az a film, ami miatt kicsúszott a Harag! Nem örülök neki, mert nagyon tetszett Brad Pitt-ék tankozása, de mivel évek óta alapszabály nálam hogy az év végi listákon nem csak az aktuális évi mozipremierekből, hanem a dvd-megjelenések is szerepelnek, és Az első igazi nyár, noha 2012-es film, de februárban jelent meg, így komoly dilemmában voltam, mert az év végére világos volt, hogy a Harag (ami ugye minden szempontból ideférne a listára) fogja a rövidet húzni. És emiatt még el is gondolkodtam volna a film mellőzésén, ha nem pont egy ekkora mesterműről lenne szó! Komolyan, Az első igazi nyár egy annyira kolosszálisan jó film, hogy jöhet 180 tigristank, ez akkor is helyet követel magának és kész! Nem hiszitek, de nézzétek meg és meglátjátok! Egy igazi feel-good moziba oltott felnövés-történet, ami nem újítja meg a műfajt semmilyen formában, de annyira mesterien lett összepakolva hogy az félelmetes. A főszereplő srác, akit anyjának a pasija folyamatos lelki terrorban tart, rögtön szimpatikus és könnyen azonosulható lesz, és ahogy fokozatosan megismerjük, úgy fogunk egyre inkább szorítani neki, hogy megtalálja a mojo-ját. A film legnagyobb erénye - a jó humor, kiváló karakterek, remek helyszín és a világ talán legütnivalóbb rohadékját alakító Steve Carell mellett, hogy bár sokminden történik benne, minden a fő mozgatórugó, vagyis a főhős jellemének erősödése alá van rendelve. Így elmondva nem tűnhet nagy dolognak, de higyjétek el, ez hatalmas teljesítmény! Láttatok-e már például olyan filmet, ahol a fő szerelmi szál alárendelt szerepben van? Vagyis nem önmagáért van, hanem egy magasabb célt szolgál? Fogadjunk, hogy nem! Na, Az első igazi nyár ilyen film. Kedves, szívmelengető, sugárzik belőle a pozitív energia. Sok ilyen film készült már, de ennyire jó még egy se.
3. Csillagok között
Christopher Nolan űrhajós mindfuck-filmet csinált 200 millió dollárból. Your argument is invalid!
2. A nő
Hivatalosan ugye ez is 2013-as film, de idehaza februárban láthattuk, úgyhogy minden joga megvan majdnem-elorozni „Az év filmje” titulust. Amire nagyon sokáig nálam ez volt az abszolút esélyes (csak aztán jött a november…), mert nehéz manapság egy olyan elcsépelt témát, mint a szerelem, újszerűen, frissnek hatóan ábrázolni, de ennek a kiváló Spike Jonze-mozinak sikerült. Science fiction van a romantikával összedolgozva, miközben dráma és humor egyaránt helyet kap, a főszerepben pedig egy olyan elképesztő kémiai összhatást láthatunk, amilyet még soha: lévén a szerelmespár hölgy-tagja fizikai valójában nem is létezik.
A film nem csak intelligens, de érzelmileg is rendkívül érett és következetes. Tudatosan kerüli a nyálas túlkapásokat, a katarzist pedig éppen visszafogottságával éri el, és így akkorát üt mint az ólajtó. Mély, érzékeny és nagyon míves film A nő, ami képes már-már festményszerűen ábrázolni és átélhetően bemutatni egy megfoghatatlan érzést. Jó, ha tízévente egyszer történik ilyen csoda a filmtörténelemben, ezért mindenki számára kötelező megnézni.
1. Éjjeli féreg
Mert ha nem ezt teszem az első helyre, annak a következő értékelésemnél nyoma marad!
Vitának helye nincs: az elsőfilmes Dan Gilroy akkorát robbantott, amilyet elsőfilmes rendező csak tud. A semmiből, minimál költségvetésből előhúzott egy olyan sztorit, amit még talán soha senki nem dolgozott fel, és rögtön elérte, hogy másnak már ne is legyen érdemes. Ahogy a híradó szenzációhajhászást kreál a halálos balesetekből, azt nem csak azért rossz nézni, mert beteg, perverz és visszataszító, hanem mert mind tudjuk, hogy ez így működik. A film pedig jó érzékkel ragadja meg a témát, megmutat, körüljár, sokkol. Aztán magadra hagy. Ez persze még nem lenne elég egy ilyen határozott helyezéshez. Ahhoz kellett Jake Gyllenhaal Luis Bloom-ja is. Ez a film miatta van ott, ahol.
Luis Bloom a komplett mezőnnyel feltörölte a padlót. Lehet itt szó szerelemről, felnövésről, életről, halálról, dimenzió-ugrásokról… Luis Bloom-mal senki nem tárgyalhat. Mert ha ő valamit akar, az az első hely. És ha ő valamit akar, az azt jelenti, hogy akarja, és ne kelljen még egyszer kérnie.
A legrosszabbak:
10. Godzilla
Nem is volt olyan nagyon régen, hogy Sorterrel szétszedtük ezt a borzalmas fiaskót, és azóta nem nagyon találtam benne további hibákat… főleg mivel igyekeztem nem is gondolni rá.
9. Parajelenségek: A megjelöltek
Még év elején kaptuk meg a legfrissebb Paranormal-kínzásunkat, amiről szintén láthattátok a videót. Akit részletes vélemény érdekel, ott mindent megtudhat erről a szörnyszülöttről, ami úgy lóg az amúgy is egyre borzalmasabb Paranormal-széria nyakán, mint valami gusztustalan csökevény.
8. Need for Speed
Sokminden kiderült a Need for Speed megtekintése után:
1. A videójáték-adaptációk még mindig nem reformálódtak meg.
2. Aaron Paul tud kínzóan rosszul is alakítani.
3. Ha egy autóversenyzésről szóló filmben rosszak az autóversenyek, az nem segít eladni a gyatra sztorit.
4. Ha továbbra is ilyen pocsék autóversenyes filmeket kapunk, a Halálos Iram-sorozat hamarosan kultuszfilmmé válik.
7. Kavarás
Többször elmondtam már, de még egyszer utoljára megismétlem: ez a film hatalmas előrelépés Adam Sandler karrierjében, mert nem nézhetetlen, nem visszataszító, nem egy celluloid-hulladék… csak simán rossz. Csak így tovább, Mr. Sandler! Ha elég ügyes, 5 év múlva összejöhet egy közepes is!
6. A háború angyalai
Elcsépelt, kb 10 perc alatt tömény, agyzsibbasztó unalomba fulladó második világháborús tanmese, borzalmasan olcsó látványvilággal, gyenge színészekkel, kicsinyes megoldásokkal. Nem is értem, hogy tudott ez moziba kerülni a kereskedelmi tévék délelőtti műsorsávja helyett.
5. Házasokk
Őszintén, már magam is alig emlékszem erre a filmre. Csak a fájdalom van meg, amit a megtekintése után éreztem. Egy amúgy is agyon-koptatott klisét, az esküvői-vígjáték vonalat koptatja tovább, borzalmasan szexista poénokkal és egy valagnyi idegesítő karakterrel. Örülök hogy sikerült nagyjából elfelejtenem.
4. A csajok bosszúja
Többen is ajánlottátok már ezt a filmet, egy ízben megkaptam, hogy eszembe se jusson a legrosszabbakat összegyűjteni, amíg ezt nem néztem meg. És hát tényleg! Nem csak az év legrosszabb alakítását köszönhetjük ennek a filmnek, hanem azt is, hogy újra feltehetem a kérdést, amit anno A szingli fejvadász kapcsán feltettem: A csajoknak szóló filmeknek tényleg feltétlenül muszáj ennyire primitívnek lennie?
3. A Föld után: Apokalipszis
Íme az év legrosszabbja! Mármint ha nagyon tényszerűek akarunk lenni. Mert hát valljuk be, ritka az, hogy egy Asylum-filmet láthatunk a moziban, ráadásul a hírhedt stúdió munkásságának legaljáról válogatott darabok közül az egyiket. Nem vitás, hogy ennél rosszabb filmet nem láttunk idén, és csak azért nem ez nyerte a listát, mert túl könnyű lett volna. Lehet hogy objektíven nézve az ezüst- és aranyérmesek nézhetőbbek, de azokba jóval több energiát, időt, pénzt, és főleg elvárást fektettek, mint ebbe a rakás fosba. Azért azon érdemes elmerengeni, hogy tavaly három Asylum-film a magyar mozikba került, míg olyan nagyszerű darabok, mint a Snowpiercer, az Időhurok vagy Az első igazi nyár, csak a dvd-polcokig jutottak (vagy addig se).
2. Herkules legendája
Valahol siralmas, hogy nem csak a The Rock nevével fémjelzett Herkules lett klasszisokkal jobb, mint ez, de még az Asylum-verzió is elviselhetőbb. Ez film egy vizuális hánytatógép! Olyan ronda mint a bűn, és minden szereplő az ízléstelenségig van feltupírozva (értsd: mindenki divatmagazinból lépett át ide), élükön a Herkulest alakító Kellan Lutz-szal, aki egy újabb példa arra, hogy pankrátorokból ritkán lesz jó színész. És mindehhez képesek voltak összelobbizni 70 millió (!!!) dollárt. Orbitális karriertemető!
1. Vámpírakadémia
Ha esetleg valaki még mindig kételkedett volna a mazochizmusomban! Igen, képes voltam végignézni ezt a förtelmet, ami egyszerre nyúlja és önti egybe a Harry Pottert és az Alkonyatot (nem csak stílus és mentalitás-szintjén, hanem konkrétan jelmezek, helyszínek, karakterek és helyzetek köszönnek vissza), és esküszöm valami döbbenet hogy mennyire szar lett! Ehhez képest a Beautiful Creatures egy trend-alkotó etalon! Az egy dolog hogy a sztori egy átláthatatlan massza, de ha már próbálunk felnőni a Potterhez vagy az Alkonyathoz (ez utóbbihoz sem sikerül, ami azért már tényleg teljesítmény), legalább minimálisan tűnjön már úgy, mintha próbálkoznánk is! Annyira vérszegény (ÉÉÉÉÉRRRRRTEEEEEEDD!!!!!!), unalmas, erőtlet, sótlan tingli-tanglizás az egész, ami még egy jó alapötletet se bírt volna megtartani a lábán, de egy ilyen, alapból iskola-méretű hülyeséget végleg kinyír. Nem mondom, hogy ne nézzétek meg, mert bízom benne, hogy rajtam kívül senki nem tenné önszántából!
Utolsó kommentek