Már nagyon régóta vártuk, hogy Magyarországon is bemutatásra kerüljön Frank Darabont elképesztően hatásos filmje, a The Mist. Sajnos a mozikban nem mutatták be ezt a remekművet (pedig ott aztán tényleg nem semmi élmény lett volna), de szeptember 30-án jön a DvD.

Érdekes, hogy Frank Darabontnak ez immár a harmadik Stephen King adaptációja, és eddig egyel se tudott hibázni. Mind a Remény rabjai (a filmtörténet egyik legjobb alkotása), mind a Halálsoron (lenyűgözően gyönyörű), mind a The Mist felejthetetlen élmény.

Az alapsztori Stephen King regényén alapszik, és egyetlen momentumon kívül semmi különösen eredeti ötletet nem tartalmaz. Különös köd borul egy kisvárosra, mely szörnyű lényeknek ad otthont. Néhány ember egy bevásárlóközpontban húzza meg magát, és miközben próbálnak kijutni, szép lassan bekattannak, és egymás ellen fordulnak.

Az említett momentum, ami az egyetlen, valóban eredeti ötlet, az a befejezés. A záró képsor annyira torokszorító és kegyetlen, ami mellett a Hatodik érzék és az Amerikai história X is elbújhat. Sorterrel néma csendben ültük végig a stáblistát, mert egyszerűen nem jutottunk szóhoz. Leírhatatlanul zseniális.

Emellett dícséretet érdemel a nyomasztó hangulat, ami pont úgy kebelezi be a nézőt, mint a köd a bevásárlóközpontban rekedt tömeget, illetve az elején lassan adagolt, majd hihetetlenül erős jelenetekben szabályosan a nézőre zúdított feszültség. A lények első betörésénél, vagy a patikában való "kirándulásnál" garantált az ujj tördelés.

A színészek egytől-egyig remekelnek, még Thomas Jane-nek (aki amúgy nem a színészi képességeiről híres) is sikerült jól alakítania a főszerepet. Marcia Gray Harden azonban magasan kilóg a sorból. Rég nem láttam ehhez fogható, velejéig gonosz alakítást. Szinte biztosan utálni fogja mindenki, aki megnézi a filmet.

Mindenkinek ajánlom a Mist-et, mert nagyon jó film, odaszögezi az embert az ülésbe, és az benne a legjobb, hogy a végén sem lélegezhetünk fel.