Úgy tűnik, Battle Royale-ból sosem elég. A már bemutatott, borzasztóra sikerült második rész után kedvenc amerikai barátaink is hozzányúltak az anyaghoz, hogy elkészítsék a saját verziójukat, halálraítélt címmel. Sajnos a végeredmény inkább lett "battle", mint "royale".

Igazából nem meglepő, hogy lecsaptak a sztorira, hiszen adja magát belőle egy frankó kis trash, és ha így nézzük, a Halálraítélt tökéletesen megfelelt a követelményeknek. Van benne vér, akció, kigyúrt sittesek, patkányképű multimilliárdos, és némi aktuális társadalomkritika is befigyel, igaz, elég szájbarágósan.

A sztorin azért tekertek valamennyit: egy unatkozó milliomos kitalálja, hogy vesz tíz börtöntölteléket, bombát szerel rájuk és bedobja őket egy lakatlan, bekamerázott szigetre, azzal a szent feladattal, hogy 30 órán belül végezzenek egymással, különben mind felrobbannak. Mindeközben az interneten az egész műsor élőben nézhető. A végén persze csak egy élheti túl.
Hát azért már itt is látszik, hogy Hollywood-i munkáról beszélünk. Megnézném, mikor engedné ott bárki is egy osztálynyi ártatlan fiatal lemészárlását leforgatni. Ez végülis nem rossz dolog, csak így elvész az igazi "power" a filmből. És még ezt is képesek voltak megspékelni azzal, hogy a főszereplőről, a legszimpibb fegyencről kiderül, hogy CIA-s ügynök, aki azért került börtönbe, mert nem volt hajlandó elárulni a társait. Na! Innentől se kell sok, hogy kitaláljunk minden további momentumot, és bizony nem is fogunk tévedni, ha tapasztalt megérzéseinkre támaszkodunk.

Az akciójelenetekkel és a látvánnyal az égvilágon semmi gond nincs, ahogy a színészek is hozzák az elvárhatót. A főhősön meglepődtem, a sok izomköteg alatt néha elég meggyőző pillanatokat is fel lehet fedezni a játékában. A film egyetlen híresebb szereplője Vinnie Jones, aki kisujjából rázza ki a betegesen gyilkoló ex-katona karakterét, és néhol elég gorombán képes a kamerába nézni, illetve a műsort szervező milliomos tépelődő segédjének vannak még jó pillanatai. Mást nem igazán érdemes kiemelni. Pirospontot érdemel továbbá a szép trópusi környezet és az operatőri munka.

Ami azonban nem igazán jött össze, az a társadalomkritika. Az interneten és tévében látott erőszakra tapadó világ kritizálása nem rossz ötlet, de sajnos nem sikerült elég erőteljesre. A Battle Royale vérfagyasztó mondanivalójához képest ez olyan, mint halottnak a beöntés. Tovább rontja a helyzetet az a jelenet, amikor a film végén egy riporternő szomorú zenei aláfestésre a szemünkbe mondja a keserű tanulságot: "Mi, akik mindezt végignéztük, nem vagyunk elítéltek?"
Jogos kérdés, de miért kell ezt így belénk sulykolni?

Összességében nem rossz film a Halálraítélt, csak kevés. Egyszer mindenképp érdemes megnézni, rosszul nem fog járni vele senki, de ha mély, húsbavágó élményt akartok, inkább maradjatok a Battle Royale-nál.