Halállista.
Egy füzet, amibe, ha beírod egy ember nevét, miközben magad elé képzeled az arcát, az illető meghal. Mindenki szeretne egy ilyen listát a saját birtokában tudni. A japán animegyártók egy félelmetes sorozatot készítettek ebből az abszurd alapötletből.

Adott egy fiatal srác, Yagami Light, aki szíve mélyén érzi, neki nagyobb redeltetése van a világon, mint egyként élni a sok közül. Véletlenül akad rá a Halállistára, melyet egy halálisten, Ryuk ejtett le a Földre, puszta unalomból. Light hamar rájön, hogy a füzet segítségével emberfeletti erőre tehet szert, egy új, jobb világ kizárólagos istenévé válhat.
Ennek érdekében elkezdi válogatás nélkül kivégezni a bűnözőket, amivel azonban felkelti a hatósági szervek figyelmét. Egy magát "L"-nek nevező nyomozó-zseni veti magát Light nyomába, azzal a céllal, hogy levadássza és rács mögé juttassa.

Kétségtelenül sokan vevők erre a sztorira, hiszen nem mindennapi, az tény. A japán animék legtöbbje a misztikumot, a fantáziát helyezi előtérbe, mely maga mögé utasítja a történetet és a cselekményt. Ez általában jól sül el (Full Metal Alchemist, Bleach, stb.), hiszen nincs is jobb annál, mint elmerülni egy olyan világban, ahol a törvények, a szabályok, a hagyományok eltérnek a sajátunktól. A Death Note-ban mindez fordítva van: A karakterek hús-vér emberek, nem mágusok, vagy valamiféle csodalények, a helyszínek a valóságban is létező városok, nem pedig mesevilágok. Misztikumot mindössze az alaptörténetben találunk: magát a listát, és felbecsülhetetlen erejét. A lényeg azonban nem ezen van, hanem a lista hatásán a hordozójára, az őt üldöző "L"-re, és társaira, illetve az "L" és - az időközben a Kyra nevet felvevő - Light közötti pszichológiai játszmáról, hogy újabb és újabb megtévesztések, hazugságok, elmejátékok által elpusztíthassák a másikat.

A Death Note éppen ezért kőkemény cselekménnyel bír, mely simán maga mögé utasítja a legtöbb hasonló stílusú nagyjátékfilmet is. A két ellenlábas párbaját nagyjából a Bárányok hallgatnak párbeszédeire lehetne visszavezetni. Itt nincs akció, nincsenek bravúros látványmegoldások, csupán párbeszéd, fordulatok, és megdöbbentő kijelentések.
Emellett a karakterek kidolgozása is elképesztően részletgazdag lett. Még a legkisebb, csak néha megszólaló szereplők jelleme is messzemenőkig ki lett dolgozva, minek hála sokkal emberközelibbé válik mindkét oldal.  Az abszolút kedvencen Macuto karaktere volt, aki kezdetben tipikusan az a karakter, aki csak úgy ott van, poénkodik, oldja a feszültséget. De az alkotóknak hála idővel kicsit mélyebben is beleláthatunk a gondolataiba, és rájöhetünk, mennyire szeretné hasznossá tenni magát, értékes tag lenni a csapatban. És külön dícséret, amiért az alkotók végül nem szorították háttérbe ezt az apró tényt (és persze kismillió hasonlót sem).

A főhős jellemváltozása lélegzetelállítóan jól lett érzékeltve. Kezdetben neki szurkolunk, hisz látjuk benne a jóra törekvést, de ez később, ahogy a lista ereje elhatalmasodik az eléjén, durván a visszájára fordul, és már inkább visszataszító, mint megnyerő. A csavarok számával sem lehet gondunk, nagyjából három "Beszarok!" felkiáltás jut minden egyes részre, és ezeknek a 90%-án tényleg leesik az állunk.

Negatívum nem sok van, csupán egy komolyabb gond van a sorozattal: kb. a 25. résznél, egy megdöbbentő momentumtól az addig diktált sodró lendület leül, és átmegy unalomba. Innentől fogva legalább 8 rész maga az érdektelen semmi, tele egy csomó teljesen felesleges időhúzással, és csak nagyon ritkán fordul elő valóban fontos pillanat. Hatalmas szerencse, hogy a finálé, az utolsó két rész anyira zseniális lett, hogy megéri végignézni ezt a kis üresjáratot is. A történet lezárása ugyan nagyszerű, mégsem teljes, hiszen egy nagyon komoly, és a történet jövőjére nézve elég fontos kérdésre nem kapjuk meg a választ. Nem vagyok a spoilerkedés híve, így inkábbb nem is folytatom.
Emellett néha piszok nehéz követni a cselekményt, de szerencsére ilyen ritkán akad, vagy ha mégis, a soron következő részben kitisztázódnak a dolgok, és mehet minden a jól megszokott, rendes kerékvágásban.

A Death Note-ot azoknak is ajánlom, akik eddig nem próbálkoztak az anime-műfajjal, hiszen csupán a rajzolás stílusa köti össze vele. Ettől eltekintve nem más ez, mint egy hosszú, kőkemény, megdöbbentő fordulatokkal teli pszichothriller, a leghidegebb, legsötétebb, legkegyetlenebb fajtából.

U.i: Sajnos nem sikerült elkészíteni a videót. Már régóta halódik, de kedden már mindenképpen szeretnénk felrakni. Reméljük, semmi nem jön közbe. Kárpótlásul a várakozásért, utána kicsit felpörgetjük a tempót. :-)