Úgy kezdtem el nézni a Punisher: War Zone c. filmet, hogy semmi jóra nem számítottam. A 2004-es Megtorló c. film szerintem nem volt rossz, de mégsem volt az igazi. Túl komolyan akarta venni magát, és ez elég sokszor betett neki. Szerencsére a 2008-as Punisher-ben ez még véletlenül sem fordult elő, ahogy egy jó B-filmhez illik.

A Punisher: War Zone tulajdonképpen a Megtorló folytatása, legalábbis a történet szerint, hiszen itt már nem arról van szó, hogy Frank Castle meg akarja bosszulni a családja halálát. Már több év telt el azóta, hogy Castle Megtorlóvá vált, és azóta módszeresen gyilkolja az alvilági pofákat, ám ezt a rendőrség sem nézi jó szemmel. Amikor egyik akciója közben véletlenül megöl egy beépített ügynököt, az FBI egy profi nyomozót (aki a halott ügynök jóbarátja volt) küld, hogy szövetkezzen a rendőrség (egy fős) Megtorló-különítményével, hogy közös erővel vadásszanak rá. Eközben Castle-t gyötri a bűntudat, amiért megölt egy jófiút, és igyekszik valamiképpen kárpótolni az ügynök özvegyét és kislányát. És ha ez nem lenne elég, az enyhén összeszabdalt képű Jigsaw, az egyik alvilági banda vezére vadászatot indít Megtorló ellen, amiért az tönkretette legbecsesebb kincsét: az arcát.

B-kategória, ez nem vitás. A film összes mozzanata szinte fürdik a B-filmek hangulatában, ám mindez egy kicsit sem rossz, mivel a filmről ordít, hogy szándékosan ilyen. A főszereplő Ray Stevenson első látásra nagyon rossz választásnak tűnhet a Megtorló szerepére, de elég megnézni negyed órát a filmből, hogy rájöjjünk: sokkal jobban elsajátítja a figura lényegét, mint Thomas Jane. Mondjuk ezt sokban köszönheti annak is, hogy a film még csak véletlenül sem követeli meg, hogy akár csak egy percig is komolyan kelljen venni, így nem is szükséges a jó színészi játék a siker érdekében. A Jigsaw-t alakító Dominic West esetében ez még inkább észrevehető, aki nem elég, hogy rendkívül elmebeteg figurát kapott, de borzasztó ripacskodással rá is játszik, és fura módon a végeredmény egy piszkosul őrült figura életre keltése lett, aminél jobbat kívánni sem lehetett volna ebbe a filmbe.

Akciókból kevesebbet kapunk, mint az előző moziban, viszont az a néhány annyira ütős, hogy nem is kell több. A Megtorlóval ellentétben itt nem lassú, a 80-as éveket idéző akciókkal dolgoztak, hanem pörgős, látványos, ötletes (na persze csak a B-kategória határain belül), dinamikus, modern jelenetekkel. Nagyszerű például az a csillárról lelógó ólomzápor, vagy a lassított robbanás a rosszfiók között. Egyetlen dolog van csak, amiben a film szakít a B-filmekkel: a főhős folyamatosan újratölti a fegyverét (!!!), ami elég ritka dolog, de annál jobb látni. Egyébként a film leginkább a Punisher c. játék adaptációjaként működik, egyrészt, mivel legalább annyira brutális, mint az (ha nem még jobban!), illetve a főgonosz is ugyanaz, mint ott.

A filmben rengeteg a fekete humor, sok a kikacsintás (Jigsaw születését tutira a Batman ihlette), a vicces karakter, a jó beszólás ("Ha meglátlak a Pokol közelében, páros lábbal rugdoslak ki onnan!"), az abszurd, de mégis (vagy pont ezért) nagyon szórakoztató ötlet (pldául a yamakasi-s csávók lelődözése, aminél konkrétan majd lefordultam a székről a röhögéstől). Emellett egyetlen komoly jelenet van a filmben, Castle látogatása a halott ügynök családjánál, és én speciel nagyon meglepődtem, hogy egyáltalán nem rontották el, abszolút működik, és ez sem nem lóg ki a filmből.

Szóval nagyon ütős darabot raktak össze, mely sorrendben a harmadik Megtorló-film, de csak az első, ami igazán annak mondható. (Mondjuk a Dolph Lundgren-félét nem láttam, de az alapján, amit Logan elmondott róla, nem tenném ki az ablakba!). A Punisher: War Zone-t simán egy lapon lehet emlegetni olyan mocskos szórakozásokkal, mint a Golyózápor, vagy a Crank. Számomra eddig az év legkellemesebb meglepetése.