Akik meghallgatták a Filmbarátok 89. adását, azok már tudják, mik voltak számomra a 15-11. legjobb filmek idén. Ezek után pedig íme a top 10, illetve a 10 legrosszabb film, amit 2015-ben láttam a magyar mozikban (vagy dvd-n)

Hamarosan az évösszeállítás második fele is elkészül, amiben - mint azt már nyilván megszoktátok - a színészeket, jeleneteket, beszólásokat és egyebeket rangsorolom majd.

Top 10 legjobb film:

10. Bosszúállók: Ultron kora

A Marvel zászlóshajója még mindig töretlenül vágja a hullámokat, holott kétszer annyi szereplővel és ötször annyi történetszállal lett megtöltve, mint az első alkalommal. Az sajnos fel is róható a filmnek, hogy nem minden karaktert sikerült rendesen bemutatni, és nem minden sztoriszál lett kibontva, de egy ekkora monstrumnál talán szükségszerű is, hogy becsússzanak ezek a hibák, és mivel minden másban tartotta az első rész brutálisan magas minőségét, így abszolút meg is bocsátható.

9. Whiplash

A franc gondolta, hogy egy jazz-dobosról meg az enyhén pszichopata tanáráról szóló film ennyire izzasztó és pörgős tud lenni! Noha nem tartom akkora mesterműnek, mint sokan, az elvitathatatlan, hogy a Whiplash egy nagyon emlékezetes és jó film, technikailag pedig jócskán odabasz sok hollywood-ig blocbusternek is. A dobolós jelenetek alatt harapni lehet a feszültséget, és ha a két főszereplő engem a kelleténél jobban is taszított, azt az utolsó jelenetet még mindig nem hevertem ki! Ehhez képest nagyon sok film not my tempo!

8. Saul fia

A magyar film megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez! Legalábbis reméljük, mindenesetre a hazai filmes színvonal az előző pár évben észrevehető erősödésbe kezdett, ami szerintem a Saul fiában csúcsosodott ki. Egy biztos: holokauszt-filmet ilyen megközelítésből még senki nem vállalt be. A Saul fia nagyon kemény, gyomor- és lélekpróbáló film, ami nem csak azért tarolt szinte minden filmfesztiválon, mert nyerő témát választott, hanem mert mindezt már-már forradalmi stílussal és eszközökkel mutatja be. Drukkoljunk azon az Oscaron!

7. A tenger dala

Valahol vicces, hogy a Pixar mellett animációs fronton idén egyedül a skandinávok voltak képesek labdába rúgni. Pontosabban nem is idén, hiszen A tenger dala hivatalosan 2014-es. Egy gyönyörűszép, klasszikus értelemben vett meséről van szó, de nem a Disney-féle mézes-mázos fajtáról, hanem inkább a Grimmékre jellemző sötét, komor, sokszor depresszív hangulatú, de mégis szemet és szívet gyönyörködtető. A tenger dala úgy játszik a néző érzelmein, mint hárfahúrokon. Végigvezet egy történeten, ami nem azért izgalmas és megható, mert olyan sokminden történik benne, hanem mert a szereplői egytől-egyig szerethetőek, és ha néha nem is értjük, hogy mi miért történik, a végére szépen kirajzolódik a kerek egész, amiben már minden el tudunk helyezni. És micsoda animációval rajzolódik ki, te jóég!

6. Birdman

Vágatlan (legalábbis annak tűnő) körkép egy ipar és egy koponya körül, avagy Michael Keaton óriási visszatérése az élvonalba. Mély és sokat mondó, ugyanakkor veszettül szórakoztató film sztárokról és szerepekről, lelkiismeretről, kiüresedésről, a kihalni képtelen reményről, és persze a tömegfilmek káros hatásáról. Fuck you, Marvel!

5. Sicario

Ez volt az a film, amit, miután vége lett, szinte azonnal meg akartam nézni újra. Az előzetesek is csupa jót ígértek, de arra még így se számítottam, hogy ennyire profin lesz összerakva ez a mexikói kartellekről szóló akció-krimi. Valami lélegzetelállító volt, tíz percenként be tudott dobni egy olyan jelenetet vagy fordulatot, ami után biztos voltam, hogy ez már überelhetetlen, és hol volt még akkor a vége? A karakterei és a konfliktusai nem légbőlkapottak, a színészek brillíroznak, az akciók odabasznak, a zenétől libabőrös leszel, a konvojos jelenet a feszültségkeltés non-plus-ultrája, és a végső konklúzió a maga lehangoló egyszerűségével megadja azt a pluszt, ami fasza kis gyöngyszemből kötelező darabbá emeli a Sicario-t!

4. Agymanók

Én szerettem a Verdák 2-t, a Meridát, a Szörny egyetemet is, de most, az Agymanók után, most érzem csak igazán újra azt a kis libabőrt, amikor eszembe jut az a szó, hogy „Pixar”. Nem akarok nagyon nagy szavakat használni, de szerintem a stúdió elkészítette az eddigi legjobb filmjét. Minden benne van, amivel a stúdió megcsinálta magának a hirnevét: ötletek, karakterek, olyan jelenetek amikről eszünkbe se jutott volna hogy ilyet is lehet csinálni, szívszorító pillanatok és egy olyan alapsztori, amiben simán van még legalább húsz Agymanók-ra való anyag! Én leborulok a Pixar előtt, de közben kicsit sem irigylem őket. Nem tudom, milyen filmet fognak készíteni a következő években, de ezt überelni még nekik is mocskosul nehéz lesz!

3. Kingsman

Egyesek számára fura lehet, hogy mit keres ez a film a dobogón, de én már akkor sejtettem, hogy mi ketten jóban leszünk, amikor először láttam a Kingsman trailer-ét. És valóban! Abban a pillanatban belezúgtam, amint végre beülhettem rá! Persze, a templom-jelenet az, ami igazán viszi a prímet, de szerintem minden más is pontosan a helyén van és nagyszerűen működik ebben az észvesztő tempójú és kiváló stílusú akciófilmben, ami magán viseli Matthew Vaughn nem először látott trükkjeit, de mégis képes egy olyan király egészet alkotni, ami újradefiniálja a vagányság fogalmát. Nem hittem volna, hogy Colin Firth ennyire menő is tud lenni, azt a bizonyos norvég hercegnőt pedig ha akarnánk se tudnánk feledni!

2. Ex Machina

Asimov szelleme Alex Garlandban él tovább, aki első filmjével csak így hirtelen a semmiből letette a műfaj egyik megkerülhetetlen instant klasszikusát. A néhány szereplőt mozgató, egy helyszínen játszódó film fantasztikusan van felépítve, mondanivalóját magabiztosan és éretten közvetíti, módszeresen kerüli el a buktatókat, és egyetlen fordulatnál sem választja a második legjobb megoldást. Elgondolkodtató, az emberek és gépek különbözőségeiről nagyon mélyen és nagyon húsbavágóan beszélő, elemi erőkkel ható mestermű, ami nem csak a műfaj filmes keretein belül, hanem minden más közegét nézve is értékes alkotás.

1. Mad Max – A harag útja

Nem is kétséges az első helyezett, mert - ahogy azt már kb mindenki elmondta - őrületet és káoszt ilyen mocskosan gyönyörűen még soha senki nem láttatott. Az elmebeteg, de a maga szabályrendszerében logikus világ, amit bemutat, azonnal beszippantja az embert, és akkor már csak ámul az akciókon, a robbanásokon, a tempón, a látványon, Charlize Theronon, a barlangos kergetőzésen, a viharon amibe belehajtanak, a láncos verekedésen, a motorosokon akik átugrálnak a kamion felett, Nicolas Hoult beszólásain, Immortal Joe maszkán, a kolosszális méretű filmvégi zúzáson, és persze mindenekelőtt és mindenekfelett a kocsi platójára láncolt gitároson! Persze, lehet mondani, hogy ez a film nem nyújtott annyit, mint a Birdman, vagy az Ex Machina, de a maga műfaját olyan szinten maxolta (érted, MAXolta!) ki, ami mellett még egy sufni-tuningolt posztapokaliptikus harciverdával sem lehet szó nélkül elmenni.

Top 10 legrosszabb film:

10. A szomszéd fiú

Nincs azzal gond, ha visszaidézzük egy műfaj régi kliséit, csak ha már így teszünk, akkor csináljuk rendesen! És akkor akár egy Az ajándék-szintű gyöngyszemet is össze lehet hozni. De ha a réges-rég lejárt sablonokat nem tudjuk újszerűen előadni, és az egyetlen amit hozzá tudunk tenni, az Jennifer Lopez – valljuk be, még mindig formás – feneke, ráadásul a fenyegetést jelentő rosszfiúból is hisztis óvodást csinálunk, akkor ne csodáljuk, hogy csak egy A szomszéd fiú-szintű gagyi fércmű lesz a végeredmény.

9. Akasztófa

Found footage-horror, és még csak nem is a legrosszabb. Még mindig inkább ezt nézném újra, mint az Atrocious-t, az Evidence-t, vagy a Paranormal Activity 2-3-4-et. De ettől még érvényes a kérdés: Mi szükség volt erre? És mi a francot keres ez a magyar mozikban?

 8. A szürke 50 árnyalata

Erről Sorter (és rajta kívül kb mindenki aki látta) elmondott minden létező negatívumot a filmről készült bemutatójában. Az én véleményem is nagyjából megegyezik az övével, úgyhogy nem is írok többet, nézzétek meg azt a videót!

7. Pixel

Eeedem Szendler… egy öreg gémer… aki harcol Pac-Man-nel… és Donkey Kong-gal… esetleg…

Remélem mindenkinek megvan Á.L.L.A.T., a robotbarát, mert ekkora baromságot maximum ő tudna kitalálni! Illetve nem! Maga az alapötlet nem is rossz: jöjjenek az ufók, és álcázzák magukat videójátékoknak. Marhaság, de van benne kraft! Csak aztán az egész mehet a kukába, amikor olyan nevek reprezentálják a humort, mint Sandler, vagy Kevin James. Ráadásul nagyon csúnyán kigúnyolja a gamer- és geek-réteget, akiknek pedig elvileg szólni szeretne. Visszataszító és mélységesen üres film a Pixel, amit egyedül Peter Dinklage és a pofás akciójelenetek húznak ki valamelyest a „rakás szar”-kategóriából.

6. Fantasztikus négyes

Ez a film olyan, mintha valaki összesöprögette volna a sok tömegtermelt képregényfilm gyártása közben összegyűlt selejtet. Katasztrófális fiaskó minden szempontból! Pedig volt benne itt-ott pár jó ötlet, de sajnos annyira érződik rajta a forgatás kaotikussága, hogy teljesen élvezhetetlen lett miatta. Hálistennek törölték a folytatást, így még egyszer nem kell a készítők helyett is végigfeszengenünk egy ilyen kínos másfél órát.

 5. Az utaskísérő

Nagyon örülök hogy elkészült ez a film, mert ezen tökéletesen be lehet mutatni, miért haldoklik a paródia-műfaj már évek óta! Dióhéjban: nem elég, ha jó poénjaid vannak egy paródiához, jó színészek is kellenek. Innen már tényleg csak ez hiányzott, de ez rohadtul! Kár érte.

4. Csábítunk és védünk

Miért? Kell? Minden? Csajos? Filmnek? Primitívnek? Lennie?

3. Elrabolva 3

Atyaisten, ez nagyon szar volt! Már a második rész után sejtettem, hogy nem lesz benne köszönet, de ekkora hulladékot azért nem vártam! Persze, Olivier Megaton azért kellően rossz ómen, de a második részt csak bírta csinálni aránylag nézhetőre, úgyhogy nem értem, ezúttal mi történt. Az Elrabolva 3 nem csak alulmúlta a másodikat is, de egy szinten van a Colombiana és Elhurcolva-szintű szörnyszülöttekkel, ami azért már több mint durva! Az egyetlen erénye, hogy ezután felértékelődik a második rész, mert ehhez képest az egy istenverte Mad Max!

2. Walking with the Dead / Superfast

Megosztott ezüstérmünk van idén, mert nem akartam, hogy ez a két nagyon hasonló film két helyet foglaljon el a listán. Mindketten paródiák, és mindketten a létező legalja minőséget képviselik. Nézhetetlen alibi-filmek, amik nem szólnak többről, mint hogy néhány haver összeült füvezni, és ha már egyikük filmrendező, akkor két spangli között eljátszottak jeleneteket azokból a filmekből amiket két héten belül láttak. Vagy amiknek a trailer-ét látták. Borzalmas film mindkettő, a Superfast-et ráadásul az a Friedberg-Seltzer páros jegyzi, akiknek a Bazi nagy filmet, Katasztrófafilmet és társaikat is köszönhetjük. Szóval megint jön a logikus kérdés: mi a hererákot keresnek ezek a magyar mozikban???

1. Mortdecai

Senkitől nem várom, hogy meglepődjön, hiszen azóta hogy először láttam ezt a borzalmat, nem hagytam ki egyetlen lehetőséget sem, hogy fikázhassam. Szóval gondolom senkit nem hökkentett meg, hogy Johnny bajusz Depp kétórás égése trónol a lista élén. Bár mindkét második helyezett film objektíve rosszabb, mint ez, de azoktól nem is várna senki semmit. Viszont amikor egy film A-ligás sztárokat vonultat fel, kerül vagy 60 millió dollárba, és reklámozzák orrba-szájba, akkor azért elvárna egy minimális minőség… szikrát. De itt – azon kívül a néhány, elvétve elcspíhető jó poénon kívül – semmi nincs, ami arról árulkodna, hogy a jelen lévők közül bárkinek lenne jó ízlése! A Rejtő Jenős szófordulatok erőltetettek, az amúgy jó humorú gárdát rossz nézni, annyira fogalmuk sincs, hol vannak, Johnny Depp talán életében nem volt soha ennyire gyenge, és mintha az egész film nem szólna többről, mint hogy Johnny Deppnek bajusza van!
Körülírhatatlanul rossz film! Tényleg látni kell ahhoz, hogy az ember át tudja érezni azt a fájdalmat, amit okoz. De senki, semmilyen körülmények között ne akarja ezt átélni!