Véget ért 2017, lejjebb pedig láthatjátok, én személy szerint melyik tíz filmet tartottam a tavalyi évben a legerősebb, legjobb alkotásnak.

10. Volt egyszer egy Venice

Az év legnagyobb meglepetése számomra. Imádtam a teljesen hülye történetét, a random, de nagyon szórakoztató epizódokat, a teljességgel infantilis figurákat és azt a rengeteg, de tényleg, rengeteg nagyszerű poént, amit sikerült beleszőni a cselekménybe. Egyedül a befejezést (az volt egyáltalán?) éreztem összecsapottnak, de amúgy minden más kitűnően elszórakoztatott, másfél órán keresztül vigyorogtam, és szívem szerint azonnal néztem volna újra.

Bruce Willis pedig igazán odatette magát, öröm volt ennyi idő után ilyen csúcsformában látni őt.

 9. A boncolás/The Autopsy of Jane Doe

Egy DVD megjelenést köszönthetünk a kilencedik helyen. A boncolás ugyan tavalyi film, viszont idén látogatott el hazánkba DVD formájában, és milyen jó, hogy benézett hozzánk.

A boncolás története első hallásra nem túl eredeti, ehhez képest azonban meglepően összetett, és fordulatos cselekményt kapunk, két olyan főszereplővel, akikkel maximálisan lehet azonosulni. A hátborzongató jelenetek valósággal ránk ömlenek, egy pillanatra sincs nyugtunk, néha már-már elviselhetetlenségig fokozzák a feszültséget. Igazi gyöngyszem, csakis erős idegzetűeknek.

8. Gerald’s Game

Ismét egy horror, ám ezúttal egy visszafogottabb darabbal van dolgunk, ami kivételesen már a puszta történetével képes felkelteni szerintem majdhogynem bárki kíváncsiságát.

A szinte egyhelyszínes történetvezetés mindvégig feszült és izgalmas tempót diktál, Bruce Greenwood még sosem volt ennyire erőteljes, az egész hangulatot körbejáró, kissé túlvilági atmoszféra pedig kétségtelenül rátelepszik az emberre, és jóval a stáblista legördülése után is ott  marad.

Rendkívül erős alkotás.

7. AZ

Nem véletlenül mondják sokan, hogy 2017 a horrorfilmek éve volt. Erre a kijelentésre nagyszerű bizonyíték a Stephen King monumentális terjedelmű regényéből készült alkotás. Az AZ a több mint két órás hossza ellenére sem veszít az erejéből, sőt, én úgy éreztem a sötét moziban ülve, hogy a játékidő kb. hetven százalékában masszív fosatásnak vagyok kitéve.

A fiatal színészek mind kiválóak, a figurák szerethetőek és még a humort is parádésan illesztik bele az egyébként nagyon is sötét tónusú történetbe. Elég csak felsorolni olyan emblematikus jelenteket, mint a nyitány, a vetítőgép, a csatorna, az apuka a televízió előtt, a vérözön a fürdőszobában, a fejetlen pasas a könyvtárban… áh, kötelező látni és kész!

6. Baby Driver

Ha Edgar Wright filmet készít, sokunk érdeklődése hág azonnal tetőfokra. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a rendező korábbi stílusához képest ezúttal egy más hangvételű mozit kapunk, a kíváncsiságunk, és talán az elvárásaink is magasabbra húznak. Nos, a Baby Driver tökéletesen meg is hálálta ezt nekünk.

Egészen bravúros technikai megvalósítások és embelmatikus karakterek színesítettek egy sodró lendületű történetet, ami első hallásra közhelyesnek tűnt, de a rendező képes volt többször is meglepni minket, elég csak a negatív karakter végső személyére gondolnunk.

Dicséret illeti továbbá a rendkívül aranyos szerelmi szálat, a fantasztikus zenét, a már szinte orgazmikus vágást, na és persze Jon Hamm játékát. Persze, az összes színész remekelt, de számomra ő magasan kitűnt a mezőnyből, még egy Oscar-jelölést sem sajnálnék tőle.

5. Tűnj el!

Semmiből érkező, de üstökösként berobbanó film volt a Tűnj el! Piszkosul eredeti koncepció, lehengerlő színészi alakítások, tetszetős fényképezés és pokolian erős, sokszor már a fizikai befogadóképességet is próbára tevő feszültség, na és persze rendkívül erős humor jellemezte ezt az alkotást. Utóbbi azért is csodálatra méltó, mert egy olyan közegbe sikerült nagyon is jól működő poénokat tenni, amikben első hallásra végtelenül idegennek tűnnek.

Sokan az Oscar egyik nagy esélyesének tartják a Tűnj El!-t. Nos, én magam is nagyon drukkolok neki.

4. A viszkis

Ambrus Attila élete mindig is filmre kívánkozott, Antal Nimród pedig alighanem a legtökéletesebb rendező, aki ezt a témát mozivászonra álmodhatja. A végeredmény nem is maradt el.

A viszkis egy tökéletes zsánermozi, olyan technikai és dramaturgiai megoldásokkal, amit akár egy hollywoodi alkotás is megirigyelhet. Szalay Bence tökéletes választás Ambrus Attila szerepére, remélem, a jövőben sokra viszi még ez a srác, de ugyanilyen erős volt Schneider Zoltán is, akinek állandóan izzadt arca szerintem beleírta magát a filmtörténelembe.

És az a nyitány… A-TYA-ÚR-ISTEN!

3. Páncélba zárt szellem

Ez az a film, amit szerintem sosem néztem volna meg, ha BlackSheep nem rágja annyit a fülemet miatta. Ritkán mondok ilyet, de örökre hálás leszek Neki, amiért sikerült meggyőznie. Szerintem a Páncélba zárt szellem nem csak egyszerűen az év egyik legjobb filmje, hanem az eredeti animéhez képest is maradandó alkotás, szerintem még túl is szárnyalja azt.

A látványvilág majdhogynem orgazmikus hatású, a történet érdekesen van továbbgondolva és több helyen kiegészítve, Scarlett Johannson nekem elsőre furcsa választásnak tűnt, de abszolút rácáfolt a kétségeimre. Számomra az igazi erőssége ennek az alkotásnak az volt, hogy az animéhez képest jóval több érzelmet, motivációt és azonosulható karaktert helyezett el a cselekményben, gondoljunk csak a főhős látogatására, amit abban a bizonyos lakásban tesz, vagy arra a hihetetlenül katartikus jelenetre a tankkal a fináléban.

Na és Takeshi Kitano… gyerekek… Takeshi Kitano és az Ő akciójelenete! Annyit mondok, nekem az év legjobb jelenete volt.

2. LOGAN

Talán tudjátok, hogy nem kifejezetten rajongok a képregény filmekért. Telítődtem belőlük, számomra már egy Vasember 8 semmiben sem más, mint egy Bosszúállók 5. Mindig ugyanazokat a – amúgy kétségtelenül szórakoztató – paneleket vonultatják fel, amiknek megvan a maga létjogosultsága, én ezt nem is vonom kétségbe, de én már nagyon ráuntam.

Ehhez képest jött a LOGAN, és egy csapásra idézőjelbe tett mindent, amit az elmúlt években tapasztalhattunk a Marvel frontján. Sosem látható sötétség, keserűség, brutalitás, kilátástalanság és kegyetlenség folyt a vásznon, én pedig nem győztem tátani a számat. A LOGAN egy tökéletes, hibátlan bizonyíték arra, hogy igen, így is lehet képregény filmet készíteni, ebben a stílusban, ezzel a komor hangvétellel, nagyon is súlyos tétekkel, erős jellemekkel és katartikus pillanatokkal. Csak annyit mondok, a Holló óta – ami az egyik kedvenc filmem – nem láttam ennyire erős képregény filmet. Noha kevés esélyt látok erre, de nagyon jó lenne Hugh Jackman-t idén az Oscar-jelöltek között látni, bár én a filmet is nagyon szívesen jelölném. A finálén pedig – ciki, nem ciki – én elejtettem jópár könnycseppet.

Mestermű, és a valaha készült egyik legjobb képregény film.

1. Testről és lélekről

Annyira örülök, hogy 2017-ben egy hazai filmet tehetek a dobogó legfelső fokára. A Testről és lélekről egy minden ízében tökéletes alkotás számomra, amit, miután megnéztem, legszívesebben azonnal mentem volna vissza újranézni. Nem véletlen, hogy a viszonylag szűk vetítések ellenére kétszer is beültem rá.

A történet csendes folyású, kimondhatjuk, hogy voltaképpen semmi rendkívüli nem történik benne, az összkép mégis csodálatos és varázslatos. A két főszereplő között mesteri a kémia, emellett a film úgy tud művészi lenni, hogy abszolút mellőzi a művészieskedést. Épp ellenkezőleg, egy percre sem felejt el szórakoztató és humoros lenni, miközben rendkívül mély, érzékeny jeleneteket fűz egymásra.

Morcsányi Géza valósággal remekelt, de az igazi kincs, amit a Testről és lélekről-nek köszönhetően megtaláltunk, Borbély Alexandra. Az alakítás, amit láthattunk tőle igazi világszínvonal, minden rezdülésében maga a testet öltött tökéletesség, bámulatos volt ennyire erős színészi jelenlétet egy magyar filmben látni.