A Holló 2 annyira iszonyatosan rossz lett, hogy meg sem akartam nézni a folytatást. Aztán végül rászántam magam, és az elvárásaimhoz képest kellemeset csalódtam. A másodikhoz viszonyítva legalábbis tűrhető filmet hoztak össze Holló 3 címen, de önmagában még így is nagyon messze van a jótól.

Rég volt már Gyöngyszem-bemutató, és már a Csillagközi invázó 3. részénél megemlítettem, hogy bemutatom az elsőt is, mely ugyan eléggé megoszló véleményekkel bír, de számomra egyértelmű kellemes csalódás. Kár, hogy nem tudtak hasonló minőségű folytatásokat készíteni, mert ez a sztori megérdemelne egy epikus trilógiát is. Mindegy, örüljünk, hogy legalább az első jól sikerüt!

A film orbitális fináléja. Nincs mit hozzáfűzni, a képek magukért beszélnek.

Luc Besson neve nem minden esetben garancia a sikerre, akár anyagilag, akár minőségileg. Úgy tűnik, hogy legújabb, producerként jegyzett mozija azonban megcáfolta a francia alkotó rossz hírét, mivel mind a mozikban, mind a nézők és kritikusok szemében osztatlan sikert aratott. A Taken című akciófilmről van szó, melyet már nekünk is volt szerencsénk megnézni, és mi is el voltunk ájulva tőle.

A történet teljesen egyszerű: Brian Mills nyugdíjazott titkos ügynök. Lánya a barátnőjével együtt Párizsba utazik, ám érkezésük napján a két lányt elrabolják. Brian egyszemélyes hajtóvadászatot indít az emberrablók ellen, hogy megtalálja a lányát.

Nem nagy cucc, de egy jó filmhez nem is kell több. A Taken pedig nem hogy jó lett, hanem egyenesen kiváló. Műfaján belül hosszú idők óta a legjobb darab, mely egymaga übereli a  (ettől függetlenül továbbra is remek) Bourne-trilógiát. Azért említettem ezt, mert a Taken stílusa sokban hasonlít a Matt Damon főszereplésével készült filmekére. Azonban a Taken képes túlnőni ezeket, és sokkal többet nyújtani, mint amire a nézők számítanak.

Az akciójelenetek, a cselekmény, a fordulatok ugyanolyanok, mint Bourne esetében (értsd: látványos, pörgős és váratlan), ami e fölé emeli a Takent, az egyrészt a hangulat, másrészt a főszereplő.

A hangulat nagyon nyomasztó, és sokkal nyugtalanítóbb, mint a hasonló filmekben, mivel itt sokkal nagyobb a tét, mint például egy ember emlékezete. Itt a főhős lányáról van szó, és ez a hatalmas súly végig érződik a film feszült atmoszféráján. A néző is sokkal jobban beleéli magát a cselekménybe, köszönhetően a hatalmas érzelmi töltetnek, mely nagyon sokszor hiányzott például a Bourne-filmekből. Míg ott a főhős csak ment előre, nekem-már-minden-mindegy alapon, addig itt a tetteknek súlya, következménye van. Szerencsére egy igazán profi színészt sikerült találni, aki mindezt maradéktalanul képes volt megteremteni.

Ilyen film esetén nyilván sokféle tipp alakul ki az emberben, hogy vajon mégis kit nyertek meg a főszerepre. Nos, számomra az utolsók között lett volna Liam Neeson (Batman: Kezdődik, Baljós árnyak), ám a kezdeti bizonytalanságom azonnal semmivé foszlott, ahogy megláttam játszani ezt az embert. Most már ki merem jelenteni: Liam Neeson-nál tökéletesebbet nem tudok elképzelni erre a szerepre. A fickó olyan szinten beleéli magát a karakterébe, hogy az már-már beteges. A telefonba mondodtt monológjától kirázza az embert a hideg, és a szemei szinte szikrát szórnak. Emellett az alakítás mellett az összes Daniel Craig meg Matt Damon színjátszó-szakos kisiskolásnak tűnik. Neeson legnagyobb erőssége, hogy figyelt arra, hogy Brian hiába profi, és hiába van tisztában a hibák szörnyű következményeivel, mégis néha elragadják az érzelmei, és olyankor Terminatorként pusztít le mindenkit, aki az útjába áll. Remek példa erre az a jelenet, amikor higgadtan, magát másnak kiadva bejut a rosszarcok főhadi szállására, hogy információkat szerezzen, ám egy elejtett félmondat miatt hirtelen elszakad nála a cérna, és legyilkol mindenkit az épületben. Noha a cselekedete ellentmond a józan észnek, mégis megértjük, hiszen ő minden tapasztalt képessége ellenére nem más, mint egy kétségbeesett apa, aki csak a lányát akarja visszakapni. Neeson mindezt tökáéletesen ábrázolja.

A Taken egy üléshez szögező film, elképesztően gyors és feszes cselekménnyel, tökéletesen elkészített és bő mennyiségű adrenalinpumpáló akciójelenettel, jó sztorival és egy minden tekintetben tökéletes színészi teljesítménnyel, ami nélkül sokkal kevesebbet érne az egész. Igazi gyöngyszem!

A világ 38 országában bemutatták már, és most épp Amerikában gyűjtött be majdnem 60 millió dollárt (ami egy francia film esetében iszonyatosan soknak számít). Szóval az emberek oda meg vissza vannak tőle, a kritikusok mindehol csak jót modnanak róla, és anyagilag is remekül teljesít, mégis, még csak tervbe sincs véve a Magyarországi forgalmazása :-( De persze a Katasztrófafilmet, a Fűrész V-öt, a D-War-t, a Kegyenc fegyencet meg a többi hasonló ocsmányságot bemutatják.
Hát ezért nem fogom fel a forgalmazók gondolkodását.

Íme a Taken trailere, mely az egyik legjobban elkészített előzetes, amit valaha láttam:

Ez a Screwattack egy csomó top 10-es listát pakolt fel a youtube ra. A legtöbb játékokról szól (egyébként elég jópofák), azoknak nem is szenteltünk volna figyelmet, viszont ez az egy annyira megfogott minket, hogy muszáj nektek is megmutatnunk.

A legrosszabb tíz játékadaptációt szedték össze, ami már csak azért is vicces számunkra, mivel már hármat bemuatttunk (de a többi is jönni fog...)
Viszont az első helyezettel abszolút nem értünk egyet. Igaz, hogy rossz film, de majdhogynem az összes előtte lévő jobban megérdemelné a dobogó legfelső (vagy legalsó) fokát.

Dehát ízlések és pofonok!

Itt a második, befejező videó a Mortal Kombat második részéről. Igazán rossz dolgokat itt sem tudok mondani, megint csak az apró bakik figyelnek be. És egy alternatív megoldási javaslattal is előálltam Rain siralmas halálával kapcsolatban... bár valószínűleg már nem lesz nagy súlya az ötletnek.

Igen, tudom, hogy már február eleje van, és nem is akartam felrakni ehhez hasonló cikket, hiszen ki emlékszik már a tavalyi évre? De mivel más hirtelen nem jutott eszembe, így gondoltam, hátha valakit mégis érdekelne, miért rajongtunk a tavalyi évben. Pontosabban rajongtam, mivel ez kizárólag az én saját véleményem:

Kikészítő! A Szupersuliról csak ennyit tudok mondani. Annyira tehetségesen rontanak el minden egyes jelenetet, hogy az már brilliáns! És lesz harmadik videó is! Csakhogy nehogymá egyedül én szenvedjek ennyit!!! :-)

Azóta is várjuk, hogy felkerüljön a youtube-ra Simon imádnivalóan akaratos macskájának újabb története, de sajna úgy látszik, nem kapunk több részt a sorozatból.

Viszont ráakadtunk a készítő másik videójára, mely Simon nővérének kutyusáról szól. Ugyan nem olyan fergeteges, mint a Simon's cat, de nagyon aranyos ez is. Ráadásul tanulságos is.

Akinek ez a név nem mond semmit, az sürgősen szerezze be a Crank - Felpörögve c. filmet, és azonnali hatállyal nézze végig! Gondolom, nem árulunk el nagy meglepetést azzal, hogy rajongunk ezért a fékevesztett adrenalinbombáért, melynél jobban még semmihez sem passzolt a "bűnös élvezet" kifejezés.

A Crank nem más, mint egy másfél órás őrült, beteg, iszonyatosan szórakoztató száguldás, amin garantáltan betegre röhögi magát az ember. Eredeti történetének, abszurd ötleteinek és Jason Statham parádés alakításának hála szinte mindehol osztatlan sikert aratott, és hamar kultikussá vált. Ezt támasztja alá az is, hogy hiába zuhant le a főhős, Chev egy helikopterről, vagy ezer méter magasságból, és csapódott bele egy kocsiba, mégis túlélte (Naná, hogy túlélte! Ő Chev Chelios!!!), és jön a Crank 2 - Magasfeszültség!

Ha ennyire jól sikerül egy sorozat első része, akkor mindig nehéz megfelelni az elvárásoknak. A készítőknek az lehetett a legnehezebb, hogy egy, az elsőhöz hasonlóan beteg sztorit találjanak ki. Szerencsére ez sikerült: miután lezuhant, Chev Chelios szívét kioperálják, és egy elektornikus szívvel helyettesítik. Ő azonban felébred (Naná, hogy felébred! Ő Chev Chelios!!!), és megszökik, majd bosszút áll azokon, akik ezt tették vele. Mindeközben pedig óránként szétcsapatja magát árammal, mivel újdonsült szívét életben kell tartania.

Szóval az alapsztori adott, és az előzetesből ítélve ismét kapunk egy nagy adag bizarr akciójelenetet az arcunkba. Az is bizakodásra adhat okot, hogy a teljes szereplő- és alkotógárda ugyanaz, mint az első részé, és a költségvetés megintcsak alacsony, szóval remélhetőleg nem esnek a ló túloldalára, és nem pakolják tele túl sok mindennel.

Szóval áprilisban megkapjuk a várva várt Crank adagunkat, ami nálunk jelenleg az év legjobban várt filmje. Reméljük, sikerül ismét klassz filmet kreálniuk a sok abszurd ötletből (még ha nem is valószínű, hogy olyan bravúrosan jó lesz, mint az első). Bízzunk benne, hogy anyagilag is jól hasít majd, és akkor trilógiává bővülhetne ez az agyhalott adrenalin-vadászat, hiszen Chev garantáltan túléli ezt a részt is (Naná, hogy túléli!!!)