Ismét írásban, a mikrofonom ugyanis megint betojt. Úgy tűnik, mostanában minden létező elem ellenem van. A Filmbarátokban azonban hamarosan kibeszéljük részletesen.

Szóval Transformers 4. Az első tetszett, a második hatalmas csalódás volt, a harmadiknál még vártam valamit, de miután végigszenvedtem, minden remény elhagyott. A negyedikre csak azért ültem be, hogy rendesen utálhassam, elvégre nehéz úgy savazni valamit, hogy nem is láttam. A film azonban - és ezt döbbenten tapasztaltam - kellemes meglepetés volt.

Persze, a jótól azért messze van a Trafó 4, és ezért nagyrészt megint az "emberi" szereplők okolhatók. Merthogy az új gárda csak annyira volt elég, hogy ezúttal ne Shia Leböff, Megan Fox, John Turturro, vagy John Malkocivh bénázását nézhetjük, hanem Mark Wahlbergét, vagy Stanley Tucciét. Rosszul hangzik, de azért az hozzátartozik, hogy a jelenlegi színészeknek sokkal jobban áll a béna alakítás, mint a korábbiaknak. A dialógusok ellenben minden létező mélységet alulmúlnak. Már a megírásuk se igényelhetett nagyobb erőfeszítést egy istenes zsebkendőbe tüsszentésnél, de a magyar szinkronnak hála minden második percben összejön egy olyan duma, amitől az embernek a hátán is feláll a szőr. Borzalmas! Sztori, fordulatok, dramaturgia továbbra sincsenek, ami mégis van, az meg erőltetett, szóval úgy általában semmit nem fejlődött a Transformers, mint film.

DE!!!

A korábbi részekben sem ez volt a fő gond. Az összes Transformers-film buta volt, üres és izgalomtól mentes, de nem ezért utálja őket kb mindenki, hanem mert ütős akciójelenetek helyett infantilis hülyeségekkel húzták a játékidőt, és emellett dögunalmasak voltak. Ezen rengeteget sikerült javítani a negyedik részben, és ennek köszönhető, hogy bár a film cefet-nagy hülyeség, ez egyáltalán nem olyan zavaró, mint a korábbiakban, mert legalább az elejétől a végéig szórakoztató!

Ez a kulcsszó az ilyen filmeknél. Nem szükséges, hogy komplex sztorijuk legyen, vagy izgalmas karaktereik, vagy kiváló színészi alakításaik. Persze, ahhoz szükséges, hogy a film jó legyen, de ahhoz nem, hogy az alapvető célját elérje: szórakoztasson. Ennyi, ilyen egyszerű. Úgy tűnik, Baynek kellett két film, mire erre újra rájött, de legalább negyedszerre nem egy élvezhetetlen borzalmat rakott le az asztalra, hanem egy, még mindig nem jó, de legalább végig adrenalinpumpáló, pörgős, nagyon-nagyon látványos (mondjuk ezzel korábban se volt semmi gond) és agykikapcsoló blockbustert, ami önmagában épphogy közepes, de műfaján belül teljesen korrekt. Egy Transfomers-filmnél ez hatalmas dicséret! Szomorú, de az!